1. rész, Ba**d meg, Világ!

Sziasztok!

Itt vagyok az új blog első részével, ami remélem tetszeni fog nektek. Eltér az előző 1D-s blogomtól, de remélem, hogy vissza tudom szerezni az olvasóimat, és véleményezitek, hogy hozhassam a folytatást, amiben már taláán valamelyik srác is felbukkan. :P 

A szereplők között találtok érdekességeket, információkat.

Ez a rész egy bevezető. :)

Jó olvasást!

Puszi: Lori ^^

Már megint kiabálnak. Miért csinálják ezt? Nagyon csúnya dolgokat mondanak, biztos tele fogják dobálni a dobozt pénzzel... Juj, ilyet még nem is hallottam...

– Benji, mi az a k*rva? – kérdőn pillantottam a bátyámra, suttogtam, nehogy meghallják anyuék. A lépcsőn ülve hallgattuk ami lent folyt a konyhában. Megingatta a fejét, majd megfogta a kezem, és felmentünk a szobánkba.
– Azt hiszem valami nagyon rossz történt – Ben még mindig suttogott, barna szemeiben félelem tükröződött.

Kikerekedett szemekkel pislogtam rá, kisöpörtem a szemembe lógó tincseimet, közben pedig felmásztam az ágyra. Apu miattam mérges, összefirkáltam a falat. Most aztán nagy baj lesz. Szomorúan leeresztettem a fejem. A csukott ajtón keresztül is hallottuk anyáékat. Most mi lesz?

15 évvel később...

– Gyere már baszki! Ott kéne lennem a buliban! Ben! Az istenért, told már ki a se... – ököllel dörömböltem a bátyám szobájának ajtaján, mire végre vette a fáradtságot és kijött.
– Nem viszlek el, dolgom van – egy szál alsónadrágban állt előttem, éppen egy ropit rágcsált. A szokásos mosolyából kikövetkeztettem, hogy éppen egy menet végén törtem rá.
– Rakd ki a ribancod és vigyél el, k*rva messze van – kitártam a karjaimat, és gyilkos pillantásokat küldtem felé. Ez általában bejön.
– A-a – hát nem jött be. Becsukta az orrom előtt az ajtót. Szuper. Pár másodpercig álltam ott, tátott szájjal. Az a kis rohadék megígérte, hiszen ő is meg lett hívva Jessiék házibulijába. Mérgemben nagyot vágtam az ajtófélfába, aminek köszönhetően úgy megfájdult a kezem, hogy vagy öt percig sajgott.

Más megoldásom nem volt, elindultam gyalog. Taxival is mehettek volna, ha az a s*ggfej apám hagy pénzt otthon. De nem, ő elment a nőcskéjéhez, mi meg magasról le lettünk tojva. Imádom az életem...

Azt mondják, este kilenc felé már nem kéne egyedül sétálni, pláne nem azon a környéken, ahol az ikrek laknak, és tartják a bulit. Késelések meg erőszakolások fordulnak sűrűn elő ott. Hát nekem még ehhez nem volt szerencsém, de talán ki kéne próbálnom milyen lehet.

Fél órát sétáltam mire odaértem. A tököm tele volt mindennel, de komolyan. Utálom, mikor útközben utánam fütyülnek az újgazdag gyökerek. Mindenesetre már egy utcával előbb meghallottam a lányok buliján szóló zenét, az üvöltöző barmokat. Morogva húztam el mellettük, egyenesen a házba.

– Hé bébi – alig, hogy beléptem, egy full részeg csávó odadülöngélt hozzám. Eddig még oké is volt, de aztán elém állt, és telibe rókázott.
– Ó hogy a jó k*rva any...
– Hééé, baszki Lor – Jessie szakította félbe a szitkozódásomat. Undorodva állt meg mellettem, a kezét az orra és szája elé emelve. A másik kezével intett, hogy tűnjek el, mármint átöltözni a szobájukba.

Hát nem éppen jókedvűen futottam fel a lépcsőn, egyenesen betörve az ikrek hálójába, ahol az egyik ágyon már nagyban ment a túlfűtött egymásra tapadás valakik között. Hát baromira nem érdekeltek, kerestem valami ruhát a lányok cuccai között, és a fürdőben próbáltam helyrehozni az ábrázatomat.