Novelláim

Búcsúcsók

Egy esős, nagyon borús szombati nap volt. A dolgozószoba asztala az ablak alatt lett elhelyezve, így a pár perces pihenőidőben, amiben nem az új könyvem folytatására fókuszáltam, a szemüvegem fülét rágva bámultam ahogy egyre csak jobban és jobban elázik minden odakint.

Jason, a legidősebb fiunk belázasodott, kedves anyósom jött át, hogy vigyázzon rá. Anne mindig elérhető, ha gond van akkor nem húzza a száját, egy igazi tündér. És mivel Harry koncertre indult, nekem meg sürgősen be kellett fejeznem a könyv utolsó fejezetét, ez egy nagy gondnak minősült. Az anyós amúgy is tökéletesen kijön a törpével, és nagyon ért a gyerekekhez, ami nekem nagyon jó, nem kell azon aggódnom, hogy melyik pillanatban történik még nagyobb baj vele.

– Kicsim, indulok – szép szemű férjem erős kezeinek érintését éreztem a derekamon, ahogy a szék mögül átnyúlt, és átkarolt. Egy csókot lehelt a nyakamra, amitől a hideg is végigfutott rajtam.
– Ügyesek legyetek – mosolyogva néztem a szemébe. Tudtam, hogy mindig azok voltak, de azt mondta, azért van ekkora szerencséje minden fellépésen, mert előtte biztatom és ezt mondom neki.
– Szeretlek, és sietek haza.

Egy hosszú csók után elengedte a derekam, és mosolyogva kiment a szobából, hogy elköszönjön Jasontől, Davidtől, és az anyjától. Imádtam, ahogy beszélt a fiaihoz. Igazi mintaapa volt, jobbat kívánni sem tudtam volna magam mellé. Immár öt éve boldog házasságban éltünk, két csemetével. Jason a nászúton fogant, szóval alig, hogy elkezdtük a házas életet, máris család lettünk. Aztán rá két évre jött David. A srácok kiköpött apjuk...

Hazza nagy puszit nyomott a fiúk arcára, aztán hallottam, ahogy elhajt a kocsijával. Egészen addig eszembe sem jutott, hogy a vizes úton valami baj is lehet, amíg belém nem hasított az az érzés.

Visszasodródtam a könyv befejező fejezetéhez, ami eléggé szomorúnak ígérkezett. Sikerült kizárnom a fejemből a fiam nyöszörgését, és egész könnyen jöttek a mondatok. A főhős életét veszítette egy autóbalesetben.

A szívem egy másodperc alatt felpörgött, elkaptam a fejem a laptop monitorjáról, és lélegzetvisszafojtva emeltem a tekintetem az úttestre. Nyugalmasnak látszott odakint minden, bennem viszont dúlt a vihar. Éreztem, hogy nagy baj történt.

– Harry – hangom hisztérikusan csengett, az asztalon pihenő mobilomhoz kaptam Tárcsáztam a számát, és vártam...

Kicsöngött. Nem vette fel. De még nem érhetett oda a koncertre... Tovább csörgött... Nagyon kiakadtam, nem értettem miért nem veszi fel. Aztán végre valaki felvette.

– Sajnálom Lori... – felismertem a hangját. Liam vette fel a telefont, és hallottam a hangján, hogy nem hülyéskedik, baj van. – Harry autója megcsúszott az úton és egy árokba hajtott...neki egy fának...

Hallgattam pár másodpercig, majd kicsúszott a kezemből a mobilom. Bámultam magam elé, mintha a lelkem megszűnt volna létezni, úgy keltem fel az asztaltól. Kifelé sétáltam, Anne pedig éppen akkor jött be. Kérdezte, hogy mi történt, de nem válaszoltam.

Csak annyit hallottam, hogy felvette a telefonomat, majd nagy huppanás. Ő is elejtette...