2. rész, Másnap

Sziasztok!

A kommentek számán nem vettem észre nagy lelkesedést, de a látogatók száma azért többet mutat. Ezért hoztam most a második részt, remélve, hogy most már azért többen is véleményezitek. :)

Drága Zsófi:)! Köszönöm, hogy itt vagy, örülök neked! <3 A főszereplő neve azért lett Lori, mert szeretném megtartani ezt a becenevet, ha már így ismertek, legyen a szereplő neve is köthető hozzá. :) Meg maga a blog is hasonló szövegfelépítésű, csak történetben tér el az előzőtől. :)

Különben nagyon furcsa elképzelni Harryt Benként, nektek nem? :D

Na jó olvasást, és várom a véleményeket! 

Puszi: Lori ^^

Bugyi-melltartó kombinációban álltam a tükör előtt, pár percig csak néztem a már most nyúzott arcomat. Semmi kedvem nem volt tovább maradni. A piros egyberészes ruhára esett a tekintetem. Még nem is láttam egyik barátnőmön sem... Nagyot fújtatva léptem oda, hogy belebújjak, de még a kezem ügyébe sem került, amikor nyílt a fürdő ajtaja, és két srác esett be. Az egyikük még józanféle volt, a másik viszont -aki amúgy szó szerint a lábaim előtt hevert-, már túl volt jó pár poháron.

– Jesszus! – amelyikük próbálta megtartani a részeget, ijedten pislogott rám, és azzal a lendülettel elengedte a másik kezét. Szerencsétlen az amolyan félig fekvő helyzetéből elfekvőbe került, az álla nagyot koppant a járólapon. Fájdalmasan motyogott valamit. – Bocsi, mi csak...izé...

Lesajnáló pillantást küldtem feléjük, majd pár másodperc elteltével a ruhát magamra kapva otthagytam őket. A nappaliban táncolók között átslisszoltam, hogy egy pohár vodkanarancs a legjobb barátommá váljon. Sorra ittam a piákat, egy viccescigivel megtoldva. Eléggé felfokozta ez a párosítás a kedvemet, ugyanis azon kaptam magam, hogy pár órával később már az asztalon táncoltam, méghozzá azzal a sráccal, aki a fürdőszobás jelenetben még józan volt. Majdnem ott tartottunk, hogy lesmárol...

És puff, itt van vége az egésznek. Annyi rémlik, hogy két kéz lerántott az asztalról, és egy sötét kocsiba tuszkoltak. Jó nehezen, de kinyitottam a szemeimet. Másnaposságnak nyoma sem volt rajtam, csak az a rohadt világosság b*szta a szemem. Ásítva fordítottam a fejem jobbra, hogy megnézzem mennyi az idő. 14:23-mat mutatott a digitális kijelző. A hajamba túrva, egy nagy ásítással másztam ki az ágyból. Az első pár lépést érdekesen tettem meg, de eljutottam a fürdőszobába. Megmostam a fogam, összekötöttem a kócos loboncomat, és egy kicsit megigazítottam az elkenődött szemfestékemet. Itthonra jó lesz. A ruhára már nem is pazaroltam időt, kifelé menet belebújtam az ajtómra akasztott köntösbe, és lecaplattam a konyhába.

Az apám és Ben úgy ültek az ebédlőben, mintha nem is ismernék egymást. Egy szót sem szóltak egymáshoz. A bátyám viszonya sokkalta jobb az öreggel, mint nekem. Mindig azt szajkózza, hogy ennyi idősen még nem kéne inni, meg füvezni... Persze ez csak a látszataggodalom. Magasról tesz rá anyámmal együtt, hogy mi van velem. És ha most azt hiszitek, hogy milyen sz*r nekem, hát szólok, hogy nem az. Örülök amiért nyugisak a napjaim és jóformán azt teszek amit akarok, azokkal vagyok akikkel akarok.

– Lorrain, beszéljünk – apám köszönés helyett ennyit mondott. Mély és szigorú hangjától elhúztam a számat.
– Mi van? – kérdeztem vissza egyhangúan, miközben kivettem a tejet a hűtőből és öntöttem magamnak egy pohárba. Ezalatt ő letette a villáját, amivel a mindennapos tükörtojását fogyasztotta el, és úriemberesen megtörölte a száját. Leültem az asztalhoz, kérdő tekintettel fürkészve az apámat.
– Unom amit művelsz. Miért van az, hogy a bátyádat kell elküldenem érted az éjszaka közepén mert annyira kész vagy? Benjamin miért tud rendes lenni, és aludni éjszaka? – érezhető volt a hangján, hogy dühös, habár nem emelte fel, és az arcán sem látszott. Meglepetten néztem rá, ugyanis nem értettem miről dumál.
– Te meg honnan tudod ezt?
– A kis barátnőd, az a Lora vagy Lina telefonált.
– Ó az a rohadt kis ribanc – mérgesen vágtam földhöz a poharamat, aminek a következménye az lett, hogy minden a tejben úszott, és ketten is kiabálni kezdtek. Meg sem hallottam amiket kiabáltak, futottam fel a szobámba, hogy felhívjam Larát.
– Állj meg Lori, nem az ő hibája! – üvöltötte utánam a bátyám.

Kíváncsian vártam, hogy mégis mivel fogja megvédeni. Bevágta a szobám ajtaját, és a szanaszét álló hajába túrva leült az ágyamra.

– Apu azzal ébresztett, hogy lent maradt a mobilom a nappaliban, és ő vette fel. Lara engem akart hívni, hogy menjek érted, mert sokat ittál és szívtál, és már valakinek a pasijára is rámásztál. Szóval elmentem, különben meg jókor mert már majdnem lekaptátok egymást.
– Ne hadarj – ráztam meg a fejem, aztán visszaraktam az éjjeliszekrényre a mobilomat. Már világos volt, hogy ki tuszkolt be a kocsiba, de a francba is, neki is ott kellett volna lennie, és akkor nincs ez.
– Ja...bocs a tegnapiért. Kárpótolhatlak mondjuk egy... Úúú! Öltözz föl, most! A kocsiban várlak.

Azzal a lendülettel felugrott, és kifutott. Értetlenül néztem pár másodpercig az ajtót, amit becsapott maga után, aztán vállrándítva elindultam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, és felvettem egy olyan ruhaösszeállítást, ami mindenféle helyre megfelel. Kíváncsi voltam nagyon, hogy ez az ökör mit talált ki.

Indulás előtt bedobáltam a cigisdobozomat, a telefonomat, meg a kis neszeszeremet a táskámba, majd a sapkámat a fejembe húzva kimentem a kocsihoz. És Ben már tényleg ott várt, kinyitotta nekem bentről az ajtót, és bepattantam mellé.

Mindig imádok vele elmenni kocsikázni, bár a meglepetésektől falra mászok. Szeretem, hogy ilyenkor nem szív még egy cigit se, velem ellentétben. Néha úgy érzem, ő csak azért csinálja ezt, hogy felvágjon, vagy a franc tudja... Nem hasonlítunk ilyen téren sem, vele szemben nekem fontos, hogy tudjak egy biztos pontot, akihez -amihez- bármikor menekülhetek, és már a mindennapjaimhoz tartoznak a káros szerek.

Az út hosszúnak bizonyult, de Benji rakott be zenét. Mindenféle bulizós, éneklős számot végigvisítottunk, nevetve énekeltük néha rosszul a szöveget.

– Megjöttünk – hallottam a hangján, hogy vigyorog, nekem viszont be kellett fognom a szememet. Elvettem onnan, és oldalra fordítottam a fejem, hogy megszemlélhessem, hova hozott. 

1. rész, Ba**d meg, Világ!

Sziasztok!

Itt vagyok az új blog első részével, ami remélem tetszeni fog nektek. Eltér az előző 1D-s blogomtól, de remélem, hogy vissza tudom szerezni az olvasóimat, és véleményezitek, hogy hozhassam a folytatást, amiben már taláán valamelyik srác is felbukkan. :P 

A szereplők között találtok érdekességeket, információkat.

Ez a rész egy bevezető. :)

Jó olvasást!

Puszi: Lori ^^

Már megint kiabálnak. Miért csinálják ezt? Nagyon csúnya dolgokat mondanak, biztos tele fogják dobálni a dobozt pénzzel... Juj, ilyet még nem is hallottam...

– Benji, mi az a k*rva? – kérdőn pillantottam a bátyámra, suttogtam, nehogy meghallják anyuék. A lépcsőn ülve hallgattuk ami lent folyt a konyhában. Megingatta a fejét, majd megfogta a kezem, és felmentünk a szobánkba.
– Azt hiszem valami nagyon rossz történt – Ben még mindig suttogott, barna szemeiben félelem tükröződött.

Kikerekedett szemekkel pislogtam rá, kisöpörtem a szemembe lógó tincseimet, közben pedig felmásztam az ágyra. Apu miattam mérges, összefirkáltam a falat. Most aztán nagy baj lesz. Szomorúan leeresztettem a fejem. A csukott ajtón keresztül is hallottuk anyáékat. Most mi lesz?

15 évvel később...

– Gyere már baszki! Ott kéne lennem a buliban! Ben! Az istenért, told már ki a se... – ököllel dörömböltem a bátyám szobájának ajtaján, mire végre vette a fáradtságot és kijött.
– Nem viszlek el, dolgom van – egy szál alsónadrágban állt előttem, éppen egy ropit rágcsált. A szokásos mosolyából kikövetkeztettem, hogy éppen egy menet végén törtem rá.
– Rakd ki a ribancod és vigyél el, k*rva messze van – kitártam a karjaimat, és gyilkos pillantásokat küldtem felé. Ez általában bejön.
– A-a – hát nem jött be. Becsukta az orrom előtt az ajtót. Szuper. Pár másodpercig álltam ott, tátott szájjal. Az a kis rohadék megígérte, hiszen ő is meg lett hívva Jessiék házibulijába. Mérgemben nagyot vágtam az ajtófélfába, aminek köszönhetően úgy megfájdult a kezem, hogy vagy öt percig sajgott.

Más megoldásom nem volt, elindultam gyalog. Taxival is mehettek volna, ha az a s*ggfej apám hagy pénzt otthon. De nem, ő elment a nőcskéjéhez, mi meg magasról le lettünk tojva. Imádom az életem...

Azt mondják, este kilenc felé már nem kéne egyedül sétálni, pláne nem azon a környéken, ahol az ikrek laknak, és tartják a bulit. Késelések meg erőszakolások fordulnak sűrűn elő ott. Hát nekem még ehhez nem volt szerencsém, de talán ki kéne próbálnom milyen lehet.

Fél órát sétáltam mire odaértem. A tököm tele volt mindennel, de komolyan. Utálom, mikor útközben utánam fütyülnek az újgazdag gyökerek. Mindenesetre már egy utcával előbb meghallottam a lányok buliján szóló zenét, az üvöltöző barmokat. Morogva húztam el mellettük, egyenesen a házba.

– Hé bébi – alig, hogy beléptem, egy full részeg csávó odadülöngélt hozzám. Eddig még oké is volt, de aztán elém állt, és telibe rókázott.
– Ó hogy a jó k*rva any...
– Hééé, baszki Lor – Jessie szakította félbe a szitkozódásomat. Undorodva állt meg mellettem, a kezét az orra és szája elé emelve. A másik kezével intett, hogy tűnjek el, mármint átöltözni a szobájukba.

Hát nem éppen jókedvűen futottam fel a lépcsőn, egyenesen betörve az ikrek hálójába, ahol az egyik ágyon már nagyban ment a túlfűtött egymásra tapadás valakik között. Hát baromira nem érdekeltek, kerestem valami ruhát a lányok cuccai között, és a fürdőben próbáltam helyrehozni az ábrázatomat.